A 18-19. században az ipari forradalom alapjaiban változtatta meg a csempegyártást. A kézműves technikákat fokozatosan felváltották a gépesített eljárások, amelyek lehetővé tették a tömeggyártást és a költséghatékony előállítást. Angliában a viktoriánus korban a díszcsempék fontos szerepet kaptak a középületek, vasútállomások és fürdők dekorációjában. A 20. század elején megjelentek az új anyagok és technológiák, például a porceláncsempe, amely nagyobb sűrűséget, vízállóságot és tartósságot biztosított. A modernista mozgalmak, mint például a Bauhaus, a funkcionalitást és a letisztult formákat helyezték előtérbe a csempegyártásban is. A második világháború utáni időszakban a kerámiaipar rohamos fejlődésen ment keresztül, különösen Olaszország és Spanyolország vált vezető csempegyártó nagyhatalommá. A 1970-es és 80-as években elterjedtek az automatizált gyártósorok, amelyek precíz, gyors és költséghatékony gyártást tettek lehetővé.
A digitális nyomtatási technológia a 21. században forradalmasította a csempekialakítást: lehetővé vált a természetes kő, fa vagy textil mintázatok hiteles utánzása. Ezzel párhuzamosan a környezettudatosság is egyre nagyobb szerepet kapott, így a gyártók ma már újrahasznosított anyagokkal és energiatakarékos technológiákkal is dolgoznak.
A mai csempegyártás a legmodernebb technikákat ötvözi a több ezer éves hagyományokkal. A gyártók világszerte változatos stílusokat, méreteket, formátumokat és felületeket kínálnak, kielégítve az építészet és belsőépítészet minden igényét.
A csempe mára nemcsak funkcionális burkolóanyag, hanem önálló dizájnelem is lett, amely meghatározza a terek karakterét. A lakossági és közületi felhasználás mellett egyre nagyobb szerepet kap a csempe a kültéri burkolatok, homlokzatok és innovatív építészeti megoldások terén is.
Összefoglalva elmondható, hogy a csempegyártás története az emberi kreativitás, technológiai fejlődés és esztétikai igények folyamatos találkozása. A hagyományok tisztelete és az innováció egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a csempe ma is nélkülözhetetlen elem legyen az épített környezetben.