H–P 9–17 · Szo 10–14 · V zárva

A csempe az emberiség egyik legrégebbi építőanyaga. Az égetett, mázas kerámialapok már az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is falakat borítottak, és a technika azóta szinte minden korszakban megújult. Ebben a cikkben végigkövetjük, hogyan jutott el a csempe a fáraók sírkamráitól a mai, digitálisan nyomtatott, nagyformátumú greslapokig.

Az ókor: égetett agyag és máz

Az agyagból égetett, díszített burkolólapok használata több ezer évre nyúlik vissza. Az ókori Egyiptomban, Mezopotámiában és Perzsiában égetett és mázas agyagelemekkel borították a falakat és a padlókat. Az egyik leghíresebb korai példa Dzsószer fáraó szakkarai lépcsős piramisa, amelynek föld alatti termeit a Kr. e. 27. században kék fajansz csempék borították.

A máz forradalmi újítás volt: a csempe tőle lett vízálló és rendkívül dekoratív. Babilonban a Kr. e. 6. században épült Istár-kaput mázas téglák díszítik, a perzsa kultúrában pedig a kék és türkiz mázas csempe vált igazán népszerűvé, és számos palota, később mecset díszítésére használták.

Görögök és rómaiak: a mozaik

A görögök és a rómaiak a mozaikot fejlesztették tovább. Kis darabokra vágott kőből, majd üvegből raktak ki jeleneteket és geometrikus mintákat a padlókon és a falakon. A római fürdőkben és villákban a díszes mozaikpadló a jómód jele volt, és sok közülük ma is látható, Magyarországon például Aquincumban is.

Iszlám művészet és az azulejo

A középkorban a bizánci és az iszlám kultúra tovább finomította a csempeművészetet. A geometrikus és növényi motívumokkal díszített mázas csempe a mór Hispániában virágzott fel, különösen Andalúziában. Innen terjedt el az azulejo, a festett mázas kerámiacsempe, amely a 16–18. században Portugáliában templomok, paloták és lakóházak falát borította. A kék-fehér portugál minták ma is népszerűek, erről a mintás csempékről szóló cikkünkben is írunk.

Reneszánsz, barokk és Delft

A reneszánsz és a barokk korban Itáliában újra fellendült a csempegyártás, a majolikaműhelyek, köztük a derutaiak, kézzel festett kerámiáikról és csempéikről lettek híresek. A holland Delft városában a 17. században a kínai porcelán hatására készült kék-fehér csempék váltak divatossá. Ezeket nemcsak Európában, hanem távolabbi országokban is nagyra értékelték, és a „delfti kék” ma is fogalom.

Az ipari forradalom

A 18–19. században az ipari forradalom alapjaiban változtatta meg a csempegyártást. A kézműves technikákat fokozatosan gépesített eljárások váltották fel, és lehetővé vált a tömeggyártás. Az 1840-es években Angliában megjelent a száraz por préselése: Richard Prosser 1840-es eljárását a Minton-gyár vezette be a csempegyártásba. Ezzel egyforma, pontos méretű lapokat lehetett gyorsan gyártani. A viktoriánus korban a díszcsempe a középületek, vasútállomások és fürdők jellegzetes eleme lett.

Magyar szál: a Zsolnay-gyár

A magyar épületkerámia története a pécsi Zsolnay-gyárhoz kötődik. Az 1880-as években kifejlesztett, fagyálló pirogránit tette lehetővé, hogy a színes mázas kerámia a homlokzatokra és a tetőkre is kikerüljön. A budapesti Iparművészeti Múzeum és a Mátyás-templom színes tetőcserepei ma is ennek a korszaknak a jelképei.

A 20. század: gres és gépesítés

A 20. században új anyagok és technológiák jelentek meg. A modernista mozgalmak, például a Bauhaus, a funkcionalitást és a letisztult formákat helyezték előtérbe, ez a csempén is meglátszott. A második világháború után a kerámiaipar gyors fejlődésnek indult, és Olaszország, majd Spanyolország lett Európa vezető csempegyártója. A technológiában és a dizájnban ma is ők adják az irányt, mennyiségben viszont ma Kína gyártja a legtöbb csempét. Az 1970-es és 80-as években elterjedtek az automatizált gyártósorok és az egyszeri égetés, majd a porcelán gres, amely a sűrűségével, kis vízfelvételével és tartósságával ma a padlóburkolatok alapanyaga.

Napjaink: digitális nyomtatás és nagy lapok

A 2000-es évektől a tintasugaras digitális nyomtatás forradalmasította a csempe mintázatát. Azóta a természetes kő, a fa, a beton vagy akár a textil megjelenése is hitelesen visszaadható, és egy kollekción belül sok lap mintázata eltérhet, ahogy a természetes anyagoknál. Megjelentek a 120×260 cm-es és még nagyobb, vékony lapok is, amelyekből fal, padló, pult és bútor is burkolható.

Ezzel párhuzamosan a környezettudatosság is egyre nagyobb szerepet kapott: a gyártók újrahasznosított alapanyagokkal és energiatakarékos technológiákkal is dolgoznak.

A csempe mára nemcsak funkcionális burkolóanyag, hanem önálló dizájnelem, amely meghatározza a terek karakterét. A lakások mellett egyre nagyobb szerepet kap a kültéri burkolatokban, a homlokzatokon és az új építészeti megoldásokban is. A csempegyártás története az emberi kreativitás, a technológiai fejlődés és az esztétikai igények folyamatos találkozása, és a hagyomány ma is ott van a legmodernebb lapokban.

A mai csempe élőben

Spanyol, olasz, lengyel és magyar gyártók kollekcióit a budapesti és a budaörsi bemutatótermünkben nézheti meg. A márkák oldalán gyártók szerint is böngészhet.

Hívás

H–P 9–17 · Szo 10–14 · V zárva

Útvonaltervezés

H–P 9–17 · Szo 10–14 · V zárva